Mert régen minden jobb volt...

Jó estét - retro foci blog

A legnagyobb lufik a labdarúgásban!

A világversenyek 10 túlsztárolt focistája

2018. július 01. - JoEstetRetro

A labdarúgó világversenyek nemcsak az egyetlen értelmes nyári programot jelentik a halandó szurkolók számára, de a nagy kiugrási lehetőséget is a játékosoknak. Ilyenkor mindenki, aki számít a fociban ott van a stadionokban, és keresi a még fel nem fedezett játékosokat. A játékosok meg persze igyekeznek bizonyítani, hogy sokkal többre is képesek, mint azt gondolják róluk. Számos játékos tűnt így fel (pl.: az 1996-os cseh válogatott egy jelentős része), sokaknak pedig nem sikerült a kiugrás. Ennek sajnos egyik jó példája a 2016-os magyar válogatott. Most azokat szedtük össze, akiknek sikerült a kiugrás, de végül tévedésnek bizonyultak. Következzen a világversenyek 10 legnagyobb lufija.

Hangsúlyozzuk, hogy a következő játékosok egyáltalán nem rosszak. Többségük a magyar NB1-ben például kiugró zseni lett volna. De mindegyik indokolatlanul nagy felhajtást kapott pályafutása egy pontján, majd jött utána a szükségszerű kijózanodás.

  1. Ilhan Mansiz

Rögtön kezdjük egy kakukktojással! Ilhan Mansiz a többiekkel szemben igazán magasra soha nem jutott, de a 2002-s VB-n mégis az egyik legtöbbet emlegetett játékos lett. A török csapat már a 2000-es EB-n is elég erős volt, a 2002-es VB-n pedig a legnagyobb meglepetést okozva 3. lett. Ilhan itt csinálta meg Roberto Carlos ellen azt a bizonyos cselt, ami miatt nemzetközi szinten is sztár lett egy időre. Ennek ellenére maradt a Besiktasban, és a VB után fokozatos lecsúszásba kezdett. A VB-t megelőzően még 21 gólos szezont tudott le, utána viszont egy 7-est és egy 8-ast, hogy 2004-ben Japánban végezze. Illetve nem végezte, mert teljesen érthetetlen módon onnan még elkerült a Herthaba, igaz, ott pályára sem lépett. Ha ez nem lenne elég, nimbuszát végleg a sárba tiporva elkezdett műkorcsolyázni azzal a céllal, hogy az első olyan ember legyen, aki foci VB-n és téli olimpián is szerepelt. Ha valaki kíváncsi erre, talál itt egy videót róla. Mi azért inkább a szépre emlékszünk:

  1. Papa Dioup

A 2002-es VB-n a török csapat mellett Szenegál is minden várakozást túlszárnyalt. Emlékeztetőül, a legjobb 8-ban a német, angol, brazil, spanyol csapat mellett ott volt USA, Szenegál, Törökország és Dél-Korea is. Ezek közül pedig csak Dél-Koreának kellett masszív bírói segítség ehhez az eredményhez. Papa Dioup ennek a csapatnak vált meghatározó játékosává, olyannyira, hogy védő létére 3 góljával a csapat legeredményesebb embere volt. A címvédő franciákat is az ő góljával verték meg a csoportkörben. Ki ne emlékezne arra, hogyan robbant be Diouf passzára a semmiből. A VB után folytatódott a jó szériája. A Lens-ban egyre nagyobb szerepet kapott, és 2004-ben 6.5 millió EUR-ért került a Fulhamhez, ahol eleinte meghatározó játékos volt. 2007-től indult el a visszaesés, és 2008-ban már csak 3.5 millió EUR-t fizetett érte a Portsmouth. Plusz fájdalom, hogy így pont lemaradt arról, hogy Gera Zolival játsszon. A forgatókönyv innentől klasszikus. Egyre gyorsabb váltás, egyre rosszabb csapatokba, egyre kevesebb játékkal.

  1. Jon Dahl Tomasson

A következő úriemberre hangsúlyozottan igaz, hogy valójában egy nagyszerű játékosról van szó, de úgy érezzük, ő is kicsit túlnőtt a képességein. A listán levők közül talán az ő karrierje volt leginkább felépítve. A 2002-es VB így is nagy ugrást hozott számára, Dioup mellett ő is segített megásni a franciák sírját. 4 meccsen lőtt 4 gólja egészen a Milanig repítette. A Milan mentségére legyen mondva, ingyen érkezett. A Milanban viszont nem találta meg számításait. Míg a Feyenoordban folyamatosan játszott, és meghatározó szerepet játszott, a Milanban állandóan csere volt. Ezzel együtt persze nem elhanyagolható, hogy összesen 22 gólt lőtt állandóan a kispadról beállva. 2005-től így is kezdetét vette a visszaesés: először VFB, utána Villareal, aztán pedig Feyenoord volt az útja. 

  1. El Hadji Diouf

Bár Diouppal kezdtünk, de ha Szenegál és igazi lufit játékos, akkor valószínűleg El-Hadji Diouf jut mindenki eszébe. Bár 2002-ben a franciákat csak az nem verte meg, aki nem akarta, azért elsőként jegyezzük meg, hogy a szenegáli gólnál Diouf robogott el a szélen, és adott egy fantasztikus labdát Dioupnak. A VB idején már le is szerződött a Liverpoollal, és a VB-t látva hatalmas várakozással fogadták. Innen azonban inkább a csalódások jöttek. Liverpoolban nem találta a helyét, és először kölcsönadták a Boltonnak, majd 2005-ben végleg távozott. Nem volt túl jó befektetés, hiszen a Pool 15 millió EUR-t fizetett érte, és kénytelen volt 4.8 millióért tovább passzolni a Boltonnak. A Bolton után pedig jött a többi, egyre kisebb angol csapat, végül megkoronázva maláj kiruccanással a pályafutását. Angliai pályafutását jó néhány balhé kísérte. Többet köpködött, mint egy baseball-játékos, aminek áldozatául esett sorrendben egy Celtic-szurkoló, egy 11 éves(!) Middelsborough-szurkoló és de Zeeuw is. Ezzel a kedves kis történettel búcsúzunk tőle.

  1. Lee Chun-soo

Mindenidők egyik legtámogatottabb csapata, a 2002-es dél-koreai hiába ért el nagy sikert, a játékosaik döntő része ebből nem tudott igazán profitálni. Szerencsére. Lee Chun-soo azon kevesek közé tartozott, akinek a VB-siker lökést adott karrierjéhez, igaz, nem túl nagyot. A VB után ugyan első koreaiként sikerült a spanyol bajnokságban szereplő Real Sociedadhoz igazolnia, de keveset játszott, és elég gyorsan kölcsön is adták a Numanciának. A tévedést a Numancia is belátta, úgyhogy rövid úton visszakerült Koreába, ahol több helyen is játszott egy rövid rotterdami, illetve libanoni kitérővel.

  1. Salif Diao

Diao szintén a 2002-es szenegáli válogatottal lett ismert játékos, de Gerard Houllier már a VB előtt éppen le tudta igazolni a Sedantól 7.5 millió EUR-ért. Ez a VB alatt még jó döntésnek tűnt. Benne volt a franciák elleni győztes csapatban, illetve még gólt is lőtt a dánok elleni 1-1 alkalmával (és lássuk be, elképesztő játékkal szerezte ezt a gólt). A meccs vége felé azonban kiállították, és már csak a vesztes török meccsen játszott. Liverpoolban pedig nem sikerült nagyot alkotni. Ugyan az első szezonjában még viszonylag sokat játszott, de később már csak azért küzdött a klub, hogy sikerüljön elpasszolni. Mentségére legyen mondva, posztján Xabi Alonso volt a versenytárs. Számos kölcsönadás után végül a Liverpool ingyen elengedte a Stoke-ba, ami a lejtő alját jelentette. Az a VB-gól viszont örök emlék.

  1. Andrey Arshavin

Valószínűleg nem csak nekünk jut a 2008-as EB-ről elsőként eszünkbe az orosz csapat. Elképesztő nagyot játszottak az egész tornán. Bár az első meccsen simán, 4-1-re kikaptak a spanyoloktól, utána viszont megverték a görögöket és a svédeket, és továbbmentek a csoportból. A 8 között pedig egy máig feledhetetlen meccsen verték ki a hollandokat, többek közt Arshavin hosszabbításos góljával. Innen pedig szinte egyenes út vezetett az Arsenalba potom 16.5 millió EUR-ért. Az Arsenalban az első két és fél szezon még jól sikerült, legalábbis Arsenal szinten, hiszen ő sokat játszott, de a csapat semmit nem nyert. Utána viszont alig kapott szerepet, és először kölcsön adták korábbi klubjának, a Zenitnek, majd végleg visszaköltözött Pétervárra. Ingyen. A tragédiája, hogy ekkor már egyre kevésbé felelt meg Szentpéterváron is, és rövid krasnodari időszak után Kazahsztánban kötött ki. Gyanítom, sokan mások is gyakran visszanézik azt a bizonyos orosz-hollandot. Ha nem, most tegyék meg.

  1. Roman Pavlyuchenko

Arshavin mellett Pavlyuchenko volt ennek az orosz csapatnak a legnagyobb sztárja, és lufija. Három góljával ő volt a legeredményesebb orosz 2008-ban, a majdnem magyarországi EB-n. Szerény véleményünk szerint ő volt az igazi lufi. Az orosz siker után ő is Angliába került. Finoman szólva is áron felül - 17.4 millió EUR-ért - ment a Spurs-be, ahol már az első szezonja végén volt némi nézeteltérése egy lecserélés miatt az edzővel. Mondjuk egy szintén túlértékelt csatárt hoztak be a helyére, Frazier Campbellt, ami azért érthetőbbé teszi a dühét. Ebben a Spurs-ben egyébként is volt egy-két túlértékelt csatár, hiszen Peter Crouch is itt játszott. Mindenesetre a Spurs-ben nem tudott stabil kezdővé válni, és csereként is egyre kevesebbet játszott. A Spurs még 9 millió EUR-ért meg tudott szabadulni tőle, így onnan visszament Oroszországba. Annyival rosszabbul járt mint Arsavin, hogy neki Moszkvába kellett menni, ami Szentpétervárnál lényegesen rosszabb hely. Nézzük meg azért, amikor feltűnt nekünk.

  1. 2004-es görög válogatott

A lufi játékosok alapesete nagyjából úgy kezdődik, hogy egy válogatott a vártnál lényegesen jobb eredményt ér el egy világversenyen, és egy-két játékosra nagyon felfigyelünk. A görög csapatból nehéz egy-két játékost kiemelni. Ugyan sokuk neve még ma is a fülünkbe cseng, de valójában az egész csapat egy nagy lufi volt. Tegyük persze a szívünkre a kezünket….ha a magyar csapat egyszer bármilyen rossz játékkal EB-t nyerne, hetekig nem térnénk észhez (meg haza), és még a gyúrót is vállunkon hordoznánk. De mivel a görög csapathoz semmiféle érzelem nem köt, ezért nem akarunk sem neveket említeni, sem videót mutatni, sem tovább beszélni róluk...

  1. Rüstü Recber

A 2000-es évek elejének török csapata a 2000-es EB-n is jól játszott már, a 2002-es VB-n pedig bronzérmet nyertek. Mindkét esetben igazi meglepetés csapat voltak. Emlékezzünk, hogy a ’90-es évek közepén, amikor a magyar válogatottal kerültek szembe, még lesajnáltuk a török focit. Pedig akkor már Hakan Sükür és Rüstü Recber is a csapatban voltak. És bár mindkettejük hatalmas ikon a török futballban, azért mindkettőnek, ha eltérő mértékben is, van egy kis lufi vonás a karrierjében (emlékezzünk Hakan Sükür interes kitérőjére). Kettejük közül azonban igazán Rüstü volt az, akinek nem jött össze a külföldi karrier. Bár hosszan volt hivatalosan a Barcelona kötelékében, de mindössze 4 meccset játszott, és abszolút háttérbe szorult Victor Valdes mögött (akiről szintén nem egy kapus-ikon jut eszünkbe). Épp ezért visszakerült először a Fenerbe, majd a Besiktasba. Mi továbbra is szépre emlékszünk. Talán ő volt az egyetlen kapus a történelemben, aki a kezdőkörben leterített egy nindzsa rúgással egy ellenfelet, majd ollózott egyet a semmibe.

 

A mostani VB-n már keressük a potenciális lufikat, lufijelölteket, de eddig talán egy ilyen sincs. esetleg az orosz Golovin, akit majd jól megvesz a Chelsea, majd Angliában valahogy nem tud 120 perc alatt 16 kilómétert futni?

Kövessetek minket a Facebookon, és hallgassátok a podcastjeinket ezen a csatornán!

A bejegyzés trackback címe:

https://joestetretro.blog.hu/api/trackback/id/tr7814086913

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.