Focistákon gondolkodni remek szórakozás. Lassú, gondos meditáció gyerekkorunk legbékésebb fejezeteiben, mint a meccsnézések, suli utáni focik, magányos gombfoci csaták sajátmagunk ellen stb. Blogunk felismerte a meditációnak és a szórakozásnak ezt a tökéletes elegyét, ezért teszünk ilyen gyakran tematikus sétákat a retrofocis élményparkunkba.
Ezúttal például azon merengünk, hogy a régi idők hőseinek gyerekei közül kik azok, akiknek esélye lehet túlszárnyalni apukájuk legendás pályafutását (podcastünkben egy focista apával, Vincze Ottóval beszélgettünk).

A testvéres poszthoz hasonlóan lesz apák-fiúk elleni meccs lineup, csomó érdekes infó, és persze jó pár nagy és jelentőségteljes kérdés.

1. Az egész bejegyzésben ott bujkáló nagy kérdés: lehet-e jobb, híresebb, eredményesebb egy világklasszis fia az apjánál? Hát nagyon ritkán. És ennek okai valószínűleg a pszichológia legmélyebb bugyraiban keresendők. Paolo Maldinit viszont pont nem érdekelte a mélylélektan, és messze túlszárnyalta a szintén bálvány kaliberű édesapját, Cesarét. Ebbe a válogatásba csak olyan apa-fiú párosok kerülhetnek, ahol a fiú aktív játékos, de a Maldini család ezt is megoldotta: Paolo fia, Christian ígéretesen indult a Milan Primavera csapatában, viszont 21 éves koráig nem történt meg a nagy áttörés. Jelenleg a Bresciába próbálja beverekedni magát, kevés sikerrel. Összehasonlításképp: Paolo ennyi idősen 2-szeres BEK győztes volt, több mint 100 meccset játszott a Milanban, és stabil válogatott volt. További érdekesség a családi viszonyokban, hogy az 1998-as VB-n Cesare volt az olasz szövetségi kapitány, Paolo pedig a csapatkapitány, így (velem) együtt omolhattak össze Di Biagio franciák ellen elhibázott büntetője után.
2. Az edző apa, játékos fiú vonalon maradva kinek ne jutna eszébe, hogy az egykori Roma legenda, Eusebio Di Francesco (akinek az apja se lehetett egy futball-közömbös valaki, ha ilyen keresztnevet sikerül választania) a fia csapata ellen vezette csatába csapatát a Roma-Bolognán. Federico Di Francesco ígéretes játékos, többszörös olasz U-válogatott, de sajnos ebben az idényben nem sikerült áttörnie az üvegplafont, még nagyon messze van az öregtől, aki edzőként is komolyat villantott a Barcelona megsemmisítésével.

Olaszországban a család marha fontos, de úgy tűnik Firenzében ez különösen igaz. Ott ugyanis 3 egykori futball isten gyereke is a felnőtt keret tagja!

3. A Kárpátok Maradonájának, Gheorghe Haginak, Ianis nevű fia az édesapjáról elnevezett akadémián kezdte a focit, és egészen Firenzéig jutott. A szép remények ellenére nem sikerült a Fiorentinában érvényesülnie, így kölcsönbe visszament hazájába, jelenleg a Constanca focistája.
4. Mindig érdekes kérdés, hogy egy karakteres játékos fia követi-e az apja stílusát, vagy egészen más pozícióban, egészen máshogy focizva válik ismerté. A Fiorentina második sztárcsemetéje, Giovanni Simeone az utóbbi irányba halad, méghozzá nagyon határozottan. A cikkben felsorolt játékosok közül talán neki van a legnagyobb esélye jobbá válni az apjánál, aki nem más, mint az Atletico Madridnál edzőként is legendává váló Diego Simeone. Diego egy kőkemény, harcos középpályás volt, míg Giovanni gyors és a kapu elé jól érkező befejező csatárt játszik, egészen bíztatóan: idén 14 góllal 8. lett a Serie A góllövőlistáján (és a legfiatalabb az első 10-ben)
5. Akinek szintén jók az esélyei elfeledtetni a fater pályafutását, az Federico Chiesa, a 3. Fior játékos a listában. Az idén az olasz válogatottban is debütáló Federico ezen a nyáron nagy ugrás előtt áll. Ha igazak a pletykák könnyen Nápolyban találhatja magát, ott pedig Ancelotti irányítása alatt komoly ember válhat belőle – legyen így! Édesapja, Enrico 22-szeres válogatott, és a legtöbben talán a Crespóval alkotott pármai csatárpárosból emlékszünk rá.
6. A Ronaldo és Messi fémjelezte jelenben nem árt emlékezni arra, hogy 10-20 éve még igazi karakterek uralták a pályákat. Olyan karakterek, mint Zinadine Zidane, aki szinte minden edzői tapasztalat nélkül 3 év alatt lett minden idők legjobb edzője, legalábbis ami az eredményeket illeti: a 3 BL zsinórban eddig elképzelhetetlennek tűnt, most már csak felülmúlhatatlannak. Zidane fia, Enzo Fernandez a Juventus akadémiáján kezdte a focit (mikor Zizou még Torinóban játszott), aztán jött a Real C, B és a nagycsapat, ahol a nagy Zizou csak perceket adott a fiának, de micsoda kuriózum, az apa-fia páros egy klubcsapatnál!
7. Legendává válásilag van egy titkos favoritom: Justin Kluivert. Apuka, Patrick korszakos játékos volt, a 95-ben BL győztes Ajax, a Milan és a Barcelona szupersztárja, egy robosztus gólvágó, míg fia más stílusú, viszonylag alacsony, de villámgyors támadó, aki szintén az Ajax utánpótlásnevelésének egyik zseniális terméke. Végigjárta az összes holland U-válogatottat, és már a nagyban is bemutatkozott, pedig csak 19 éves. Ha lenne időm fifázni, biztosan megvenném! Az AS Roma is egyetérthetett ezzel a megállapítással, hiszen épp ma le is igazolta a derék fiatalt.
8. A lista legidősebb játékosánál talán lefutott a kérdés, hogy előzheti-e az öreget. Kasper Schmeichel remek kapus, 22-szeres dán válogatott, angol bajnok, 7 éve stabil PL kapus, ez szép dolog. De apukája, Peter nyomába sajnos ezzel még nem érhet. Peter Schmeichel ugyanis ikonikus kapus volt, Európa bajnok, ötszörös angol bajnok, de leginkább egy nehezen felejthető kapuskarakter. Kasper szimpatikus, és a jelek szerint későn érő típus. Szóval, ha abból indulunk ki, hogy Peter még 40 évesen is a City kapuját védte, talán mégis lehet reménye Kaspernek is arra, hogy beverekedje magát a legmenőbb focista arcok klubjába.
9. Még egy idősebb játékos, még egy szövetségi kapitány apuka, és végre egy kibontakozó komoly verseny! Az öreg Danny és a most 28 éves Daley egymáshoz képest történő megítélése nem lesz könnyű feladat a fiú visszavonulása után. Válogatottság számban már előzi apukát, és 90 meccset letolt a Manchesterben is, míg az öreg „csak” az Ajaxban szerepelt. Na igen, de milyen Ajaxban, és milyen holland válogatottban, szólhatnak az érvek Danny mellett. Daley gólpassza Van Persienek viszont az egyik legszebb dolog, amit focipályán láttam. Igen, Danny egy konzervatívabb stílusban játszó játékos volt, de még magasan ő a nagyobb király.
10. Egy 3 generációs focicsaláddal kezdtük, fejezzük is be azzal, meg egy kis hétvégi/hétfői programajánlóval!
    Youri Djorkaeff egy bámulatos játékos volt. Világbajnok (a ’98-as VB-ről itt beszéltünk), Európa bajnok, játszott az UEFA kupa győztes PSG-ben, a Ronaldo-féle Interben és persze Igli Tare ’lauternjében, ahol a saját tesója, Micha is csapattársa volt, hoppá!
    Viszont sosem tudtam róla, hogy az édesapja is komoly ember volt! Annyira komoly, hogy 48 francia válogatott meccset játszott.

Ezt onnan szedem, hogy van EZ a lista, ami a napokban szembejött a neten, és itt találtam Jean bácsit. Ez a lista a L’Equipe ’100 legjobb francia játékos’ listája, szép leírással mind a 100 szereplőről – másnapos fetrengéshez, hétfői munkamímeléshez ideális program, nézegessétek!

Ja, és a derék örmények egy jelenkori tehetséggel is szolgáltak a focivilágnak, itt van Youri fia, a kis Oan, aki most a Nantes focistája. Ha fogadnom kéne, akkor arra tennék, hogy Oan nem múlja felül Yourit, aki viszont egyértelműen felülmúlta Jeant.

Ennél nem is lehet jobb végszó az apa-fia cikkhez, jöjjön még az apák fiúk elleni meccs összeállítása. Vajon kik nyernének?

Az apáké:

(4-1-2-1-2)

Peter Schmeichel – Angelo di Livo, Danny Blind, Paolo Maldini, Alessio Birindelli – Diego Simeone – Zinadine Zidane, Eusebio di Francesco – Gheorghe Hagi – Enrico Chiesa, Fabrizio Ravanelli

Edző: Várhidi Pál

A fiúké:

(4-2-3-1)

Kasper Schmeichel – Samuele Birindelli, Luca Ravanelli, Christian Maldini, Daley Blind – Enzo Zidane Fernandez, Lorenzo di Livio - Federico Chiesa, Oan Hagi, Federico di Francesco - Giovanni Simeone

Edző: Várhidi Péter