Korábbi cikkünkben írtuk, hogy az egyik legjobban hiányolt dolog a mostani VB-n a hangulat. Ezen merengtem a spanyol-iráni meccs közben. A folyamatos dudálás miatt már-már dél-afrikai lett a zaj, de a klasszikus szurkolói nóták alig jelentek meg. Pedig az ismert dallamok feldolgozása focis tematikára az egyik legjobb dolog, ami történhet a világban. Az utcán most is megjelent Kane-t éltető dal a ’Freed from desire’ dallamára. Ennek apropóján megnéztük a kedvenc dalokat, amik focipálya környékén megjelentek. A lista persze bővíthető.
- GALA – Freed from desire
A posztunk apropója egyértelműen az volt, hogy Will Grigg után most Kane esetében tűnt fel a dal újra. A dal, ami egyébként is a legkedvesebb korszakunkat idézi fel, hiszen a ’90-es évek végén volt nagy sláger. A történet vicces része, hogy a feldolgozás – Will Grigg’s on fire - széleskörű ismertséget a 2016-os EB-n szerzett, ahol Will barátunk ugyan az észak-ír keret tagja volt, de egy percet sem játszott. Sőt úgy általában nem kényezteti el a válogatott szurkolóit góljaival. Csatár létére 10 meccsen lőtt egy gólt. Viszont a Wiganben hasít, közel 50 gólnál jár 119 fellépéssel a háta mögött. A dal viszont hasít a szurkolók körében.
- DJ Ötzi - Hey Baby
Persze nem feltétlenül kell a legnagyobb gólvágónak lenni ahhoz, hogy valaki kiérdemeljen egy dalt. John Arne Riise néhány nagyon fontos góllal érdemelte ki, hogy DJ Ötzi hatalmas slágerét a nevére alakítsák („John Arne Riise, uh ah, I wanna know-ow-ow, how you scored that goal”). A dal egyébként eredetileg Bruce Channel száma 1961-ből, de az osztrák „zenész” által lett ismét híres, aki 2000-ben adta ki feldolgozását. A Riise-s átirat talán az egyetlen mentség erre a számra. Riise egyébként a Liverpoolban töltött 8 szezon alatt 21 gólt lőtt, ami védőként abszolút becsülendő. A legemlékezetesebb a Manchester United elleni szabadrúgása, ahol már hallatszik is a háttérben A DAL. Híresen nagy lövő erejéről egyébként Alan Smith is tudna mesélni, akinek el is törte egyszer a lábát.
- Beatles – Yellow submarine
Talán a két legtöbbet használt dal a szurkolók között a Yellow Submarine és a Guantanamera. Aki rendszeresen néz foci meccset, biztosan hallotta már mindkettőt rengeteg, különböző szöveggel. Ezeket mindig könnyű elővenni, mindenki ismeri a dallamukat, és hát egyik sem nagyon bonyolult, ami a fotball szurkolók átlagos énektudását figyelembe véve nem hátrány. Előbbire példa lehet a Hellas Verona féle szöveg: „Sangue, stragi, violenza sempre più Brigate Gialloblù, Brigate Gialloblù”. De a Lazio szurkolók lényegesen egyszerűbb verzióban szintén használják („Forza Lazio ale, ale, ale…”). És a Fradi szurkolók is felhasználták ezt a dalt, hogy jelezzék az MLSZ felé, nem mindenben értenek velük egyet.
- Hugo Blanco és Su Conjunto - Moliendo Cafe
A retro foci rajongói között valószínűleg egyre többen vannak azok, akik szeretik az alsóbb ligás meccseket. Ezek azok az összecsapások, ahol a foci őszintesége teljes egészében megmaradt, ahol nem fogják vissza az emberek az érzelmeiket, és ahol még nem turista a többség. Ezért érdemes menni Cavese meccsre is. Meg persze azért, mert a kanyarba még mindig csak 7 euró a jegy, igaz, ezért egy D ligás meccset lehet élvezni. És persze azért is, mert a Moliendo Cafe című venezuelai slágert ők futtatták be a labdarúgás világában. Azóta pedig már számtalan helyen éneklik Törökországtól Japánig. A legjobb persze még mindig a Cavese-féle „eredeti”.
- The White Stripes – Seven Nation Army
A 2000-es években a Moliendo Cafe mellett még a Seven Nation Army ment hasonló nagyot. Szerintünk már kifejezetten idegesítő tud lenni az állandó „popopo”-zás, de még mindig sokkal jobb, mint a sípolás vagy a vuvuzela. Amiért még is idekerülhetett az az, hogy az olasz világbajnoki győzelem idején mégis ez volt az egyik legtöbbet énekelt dal: Siamo i campioni del mondo!
- The Fields of Athenry
A 2012-es EB egyik legemlékezetesebb jelenete volt, hogy az éppen 4-0 égő Írország szurkolói végig énekelték a meccs utolsó kb. 10 percét. A dal, amit újra és újra elénekeltek, egy ír népdal volt, a Fields of Athenry. A világ ugyan ekkor kapta fel, de rutinosabb rajongók pontosan tudták, hogy a dal nemcsak az ír szurkolók között népszerű, hanem a Celtic szurkolók is éneklik, illetve a Celtic-kel jó viszonyt ápoló Liverpool szurkolók is. Igaz, ők némiképp átköltve Fields of Anfield Road szöveggel. Az eredeti dal egyébként egy Michael nevű emberről szól, aki az ír éhínség alatt a családjának lop ételt, és ezért száműzik Ausztráliába. Több együttes is feldolgozta, pl. a Dropkick Murphy’s vagy a Century Steel Band. Előbbi egyébként annyira jó futószám, hogy két szigetkör után is úgy érzed hogy mindjárt szétharapod a Margit hidat! Személyes kedvencünk így is a Dubliners verziója (az utolsó másfél percben ahogy Paddy Reilly énekelteti a közönséget, zseniális). Persze foci blogként számunkra azért mégis csak a legjobb a 2012-es ír verzió.
- Baddiel and Skinner and Lightning Seeds – Three lions
Listánk zárásaként egy hatalmas klasszikus, ami némiképp kakukktojás, hiszen ez a dal foci himnusznak készült, és nem a szurkolók kapták fel. Ilyen esetekben persze félünk, hogy valami Ricky Martin vagy Shakira típusú szörnyszülöttet kapunk. De szerencsére a foci hazájában ilyen nem fordulhatott elő, és az 1996-os angliai EB-re írt dal hangulatában, és szövegében is tényleg zseniálisan megfogja a foci életérzést. Nem véletlen, hogy készült belőle egy második verzió is A FRANCIA VB-re, ami tényleg mindent elmond. A csalódásokat, a sikerek utáni önfeledt boldogságot, és az örök hitet. A klip pedig zseniális. Minden retro foci rajongónak javaslom, hogy minden nap nézze meg az 1:49-től induló 8 másodpercet (’Gazza’ Gascoigne-nal, Shearerrel és Psychoval, azaz Stuart Pierce-el). Football is coming home.