Vannak csapatok, amik igazi ugródeszkák az elitbe vágyó fiatal játékosoknak, ezekről sokat is beszélnek a különböző focis fórumokon. De arra gondoltál már, hogy melyik csapatok jelzik biztosan egy híres, ámde idősödő kedvenc sport pályafutásának nem túl dicsőséges végét? Szerintünk van egy klub, aminek specialitása a klasszisok kiírása a foci elitjéből. Nem, nem egy arab vagy kínai csapatra gondolunk, hiszen ott szerepelni már egy vég utáni állapot, hanem az angol Middlesbrough-ra.
Hogy a Boro egy valódi focikedvenc temető, azt a klubnál megbukó leghíresebb játékosokból összeállított 11-el bizonyítjuk. Ja, és még egy cserepad is kitelt.
Kapus: Shay Given
Given 134-szeres ír válogatott legenda, aki legszebb éveit a Newcastle-nél töltötte. Csapatunk kakukktojása, mert neki akár a tisztes levezetés kezdete is lehetett az ingerszegény iparvárosban töltött egy év - de mit tehetünk, ha minden fantázia tizenegybe kell egy kapus?
Jobbhátvéd: Boudewijn Zenden
Az a csodás holland válogatott az ezredforduló tájékán...aki emlékszik rájuk, tudja, hogy 3 világversenyen is a 4 közé jutottak, tele voltak csillagokkal, de sosem nyertek semmit. Egyik meghatározó játékosuk volt Zenden, egészen addig, amíg a Chelsea-ből ebbe a tündéri kis ékszerdobozba nem igazolt:
Középhátvéd: Michael Reiziger
A nagy, BL győztes Ajax neveltje, aki a Milan után - Zendennel szinte egy időben - hosszú éveket töltött a Barcelona hollandosított csapatában. Zenden 2003-04-ben kölcsönben töltött egy évet az észak angol paradicsomban, így vélhetően olyan szép képeslapokat küldött egykori barcás és válogatott társának, hogy az nem bírt ellenállni, és a 2004-05-ös szezonban már együtt rúgták a bőrt a piros-fehéreknél.
A "holland "Barcelona sztárjai
Középhátvéd: Jonathan Woodgate
Amikor a Real Madrid a folyton sérült Woodgate-et kölcsönadta a Middlesbrough csapatának, már tudni lehetett: ebből nem lesz olyan fényes karrier, mint amit a Leeds-ben mutatott játéka alapján mindenki várt az angol hátvédtől. Nem is lett. Emiatt lehet szomorkodni, de az egy üdítő fejlemény, hogy Jonathan jelenleg a Boro edzője - sok sikert a feljutáshoz!
Balhátvéd: Branco
Ha világbajnok balbekk lennék, aki pályafutása során csupa latinos gárdában játszott (Porto, Genoa, Corinthians, Flamengo, Internacional stb.), és mindenképpen szeretném a pályafutásomat egy mentális mélyponton derékba törni, akkor tuti elmennék a 138 ezres pezsgő acélvárosba szakmailag meghalni. Branco így tett, nem irigyeljük.
Jobb oldali középpályás: Gaizka Mendieta
Drága Mendieta...mekkora zseni volt a Hector Cúper vezette Valenciában! De megcsalta a Turia parti csapatot, ami világhírűvé tette, és hűtlenségéért komoly árat fizetett: égett a Lazioban, majd a Barcában, és végül ő is azt motyogta magában a jó messziről láthatóan füstölgő gyárkéményeket megpillantva, mikor megérkezett aláírni szerződését, hogy “bárcsak mindent visszacsinálhatnék!”.
Középső középpályás: Paul Ince
Ince kora egyik meghatározó angol középpályása volt, és még 40 évesen is játszott. Pályafutása akkor kezdett süllyedni, amikor ‘99-ben a Liverpooltól a Boróba igazolt. Korábban volt a United és az Inter focistája is, de nyilván ő sem bírt magával, amikor az angol Dunaferrhez hívták.
Középső középpályás: Paul Gascoigne
Az angol foci fő fenegyereke, az istenadta zseni, akiről már csak csúnya alkoholizmusa miatt szólnak a hírek. A ‘98-as vb-re már nem vitte ki Glenn Hoddle, így vége lett a nagy reménykedésnek, hogy Paul még valaha az angol válogatott hőse lehet. A mindent eldöntő pecsét természetesen a Boro ajánlatának aláírása volt.
Bal oldali középpályás: Christian Karembeu
Karembeu 2000-ben a Boróba igazolt, de az angliai szezonja végén mégis tagja volt a francia válogatottnak, amely megnyerte a Konföderációs Kupát. Hogy lehet ez? Úgy, hogy Karembeu-nek különös érzéke volt ahhoz, hogy tök közepes játékosként a világ legjobb csapataiban legyen. Világ- és Európa bajnok a franciákkal, kétszeres BL győztes a Reallal. Kedveltük, de sosem értettük, mit keresett ezekben a csapatokban.
Csatár: Alen Boksic
30 éves korában az ember elgondolkozik. A pesszimistábbak feladják. Ennyi volt a fiatalság, mostantól csak céltalan robotolás az élet, szürkeség, megszokás. Nekik - ha éppen BL győztes horvát focisták - remek karriercél lehet otthagyni Rómát, az isteni Middlesbrough kedvéért. Alen barátunk is így tett.
Csatár: Jimmy Floyd Hasselbaink
Erős lehetett a holland lobbi az acélgyárban, mert Zenden és Reiziger mellett Hasselbaink is piros-fehérbe öltözött a 2004-05-ös szezonban. Kiváló játékos volt, és bár a válogatottban Kluivert, Makaay, van Hooijdonk és van Nistelrooy mögött nem igen játszott, de a Zolával alkotott óriás-törpe csatár párosa egészen emlékezetes színfoltja a Chelsea történetének. London után jött a Boro, és ahogy lenni szokott, a mese vége.
Cserék:
Az Arsenal aranykorának robotoló napszámosa, Ray Parlour; az ember, akinek olyan hülye sérója volt, hogy még a hülye sérós tizenegyünkből is kimaradt, a portugál Abel Xavier; a retrofoci kvízek egyik legjobb feladványa, Fabio Rochemback; a Leeds kettes számú ausztrál csillaga, Mark Viduka; és a United sokat látott veteránja, Gary Pallister.
