Mit tesz az ember, ha a kedvenc csapata lemarad a Vb-ről, és különben is iszonyúan unja a mainstream focit? Hát választ magának egy hipsztercsapatot! Minden világversenynek megvoltak a hipsztercsapatai, már akkor is hipszterkedtünk, amikor nem is ismertük ezt a szót, és imádtuk Radek Bejblt meg Pavel Kukát, de azt álmunkban sem gondoltuk, hogy jön egy torna, ahol a 4 közé csak hipsztercsapat kerül. Most így történt, ennek örömére emlékezzünk meg a régi nagy tornák mainstream pukkasztó kedvenceiről!

Megjegyzés: nem túlzás hipszternek nevezni a legjobb 4 mezőnyét, hiszen a horvátok és a belgák mellett a magukhoz képest nagyon újvonalas, Southgate-el felturbózott, évtizedek óta bénázó Anglia, illetve a torna legfiatalabb csapata, Franciaország is a négy között van, és sehol egy Neymar, Ronaldo, Iniesta, Messi vagy Kroos. (Persze a jelen hipszterei a jövő mainstreamjei, bár fura, hogy bárkinek is újdonság, hogy Hazard, Kane, Mbappé vagy Modric a világ egyik legjobbja)

Kamerun - 1990

Kamerun annyira feltűnő csapat volt 1990-ben, hogy valamiért a 6 éves énem is az emlékeibe zárta őket. Utólag már tudom, hogy Kamerunnak van egy ilyen tulajdonsága, és ezért erről a Vb-ről nagyon hiányoltam őket (is). 90-ben Roger Milla tündöklése mellett is kiestek a 8 között, és később sem igen ment nekik, de valamiért azóta is sokan szeretik őket világszerte, talán az olyan arcok miatt, mint Rigobert Song, vagy a zseniális Samuel Etoo. Vagy azért mert Wome-ék ilyen mezben játszottak hivatalos meccset:

Mexikó és Kolumbia

Ez az összevonás kicsit olyan, mintha egy uruguayi blogon egybe vonnák Magyarországot és Szerbiát, de hadd legyünk ilyen politikailag inkorrektek, és beszéljünk egy kicsit arról a jelenségről, hogy minden Vb előtt az ember titkon drukkolni kezd a drogbáró arcú srácoknak, akik iszonyú magabiztossággal aprítják az ellenfeleiket, és nagyon fürgén és ügyesen mozognak a labdával, nem egyszer valódi világsztárokkal és mindig szuper karakterekkel a soraikban. Mexikó és Kolumbia ilyen csapatok, de eddig adósak maradtak a nagy kiugrással, talán ők a Vb-k örök unszimpatikus vesztesei.

Hát lehet nem szeretni ezeket az arcokat? (a képen a Mexikói csapat 2014-es edzőbája, na meg Rafa Marquez elmosódott sziluettje)

Svédország – 1994

El tudsz képzelni hipszterebb dolgot, mint amikor Henke Larsson, Dahlin (vagy hát Brolin) és Ravelli egy Madách téri kocsma pultjánál álldogál vastagkeretes szemüvegben? Nem, ez hülyeség! Ezeknek az arcoknak nem kell szemcsi, nem kell Madách tér, ők maguk a szerethető szerethetőség, a svéd stílus vegyítése a kozmopolita coolsággal. Kicsit eltávolodtunk a focitól, de lássuk be: a 94-es svéd válogatottnál nem volt és nem is lesz tökéletesebb elegye a focitudásnak és a stílusosságnak. 10 éves voltam, és 2 emlékem maradt arról a nyárról: hogy bevezették itthon a Mars jégkrémet, és hogy fejből nyomtam a 22-es svéd keretet a földvári strandon elképedve rám (fel?!) néző felnőtteknek (amúgy még arra is emlékszem, hogy véletlenül rányitottam egy félmeztelen nőre valami öltözőben).

Bulgária – 1994

A svédek szépsége csak a bolgárok csúnyaságával vetekedhet, ezért őket is imádta a nép, amikor Balakov bácsi vezérletével hatalmas meglepetésre a 4-be hipszterkedték magukat, csak azért, hogy soha ne felejtsük el ezt a két arcot: 

Csehország – 1996

A közép-európai álom sajnos nem nálunk vált Eb ezüstéremmé, hanem kicsit feljebb, a cseheknél, de azt hiszem, a visszafojtott irigykedés közepette is el kell ismernünk: 96-ban legenda született, akit Pavel Nedvednek hívnak. Nedved akkora ember, hogy órákig lehetne sorolni hőstetteit, de most legyen annyi elég, hogy közép-európaiként lett aranylabdás, aki a másodosztályba is követte a Juventust, hogy aztán napjainkban a csapat igazgatója legyen. Nedved mellett a 96-os ezüstcsapatban tört be a semmiből a világelitbe többek között Bejbl, Kuka, Poborsky, Smicer vagy Berger.

Igen, ez is egy életút:

Horvátország – 1998

A blog kollektívánkban makacsul hiszünk abban a kissé kétes - és magunk által felállított – geopolitikai elméletben, hogy az egész délszláv balhéra azért volt szükség, hogy Bobanék ne indulhassanak egy válogatottban Szavicsevicsékkal, mert akkor az valami iszonyú egyenlőtlen küzdelembe torkollt volna a világ többi részével szemben. De tényleg, álmatlan éjszakákon érdemes kipróbálni, hogy állna össze a Nagy-Jugoszláv válogatott olyan 1998-2000 tájékán, vagy akár 2018-ban, amikor mondjuk Bosznia tud olyan játékosokat delegálni, mint Dzeko és Pjanic. Visszatérve: az a horvát csapat 98-ban valami félelmetesen erős volt, és eszement nagy karakterek alkották, talán éppen amiatt, mert a fiatal horvát állam játékosaiban elképesztő akarás volt, hogy megmutassák magukat a világnak – sikerült.

Uruguay - 2010

A 2010-es Vb valamiért nagyon furcsára és nem túl emlékezetesre sikerült, szinte alig maradtak emlékfoszlányok a vuvuzela zajon kívül. Üde színfoltot talán a 4-be jutó Uruguay jelentett, akik a Forlan-Cavani-Suarez klaszikus hármassal rohamoztak, olyan megbízható verőemberekkel a hátuk mögött, mint Godin, Lugano vagy Maxi Pereira. Kicsi ország, 2 ősidőkbeli Vb cím, korszakos zsenik – ideális hipszter csapat, kár, hogy csak negyedikek lettek, és kár, hogy a vuvuzela zajba oltott tikitaka altatta el a fél világot ezen a Vb-n.

Fontos UPDATE: Facebook oldalunkon kommentben jelezte a Jenkifoci oldal, hogy szerintük a '94-es amerikai válogatott a hipszterség eddigi csúcstartója. Bizonyításul az alábbi képet küldték nekünk, és ezt látva el kell ismernünk, igaza van a kollégáknak:

És akik nem hipszterek:

Ha egy kiscsapat nagyot dobbant, az nem mindig váltja ki a világ szimpátiáját. Emlékezzünk a 2004-es Eb-t szétforgácsoló, a világnak aztán egy értelmes focistát nem adó Görögországra, vagy a minden idők leggusztustalanabb gusztustalanságát összegusztustalankodó Dél-Koreára, akik teljesen nyilvánvaló csalásokkal ejtették ki a 2002-es Vb-ről a spanyolokat, a portugálokat és az olaszokat!

Talán Di Livo is éppen azt ordítja az olasz-korea végén, hogy „nem.minden.kiscsapatnak.van.ott.a.helye.a.világelitben!”

 Kövessetek minket a Facebookon, és hallgassátok a podcastjeinket ezen a csatornán!