Mert régen minden jobb volt...

Jó estét - retro foci blog

Jó estét - retro foci blog

Gólok ünneplés nélkül

A 7 legjobb elmaradt ünneplés

2018. szeptember 05. - JoEstetRetro

Egy focicsapat szerencsés esetben nemcsak egy munkahely egy játékosnak. Nemcsak bemegy dolgozni, aztán hó végén felveszi „szerény” keresetét, hanem egy széles közösség részesévé válik, képvisel egy települést/városrészt/országot, és tömegeknek okoz örömöt. A távozás ezért fájdalmas lehet, és sokan nem is felejtik el, honnan jöttek. Az elmaradt gólörömök ezeket a helyzeteket jelképezik, így számunkra a foci legszebb epizódjai közé tartoznak.

Hétvégén a Fradi-Videoton meccsen Huszti Szabi hatalmas góllal egyenlített volt csapata ellen. A gól után, ahogy illik, csak feltette a kezét, és nem csinált nagy show-t, amit nagyon respektálunk. Kísértetiesen hasonló jelenet játszódott le a Sampdoria-Napoli meccsen. Fabio Quagliarella gólja, ha lehet, még nagyobb volt (itt KELL! megnézni), és a gólöröm itt is elmaradt. Fabio barátunknak nemcsak volt klubja a Napoli, de Nápoly mellett, Castellammare di Stabiaban is született. Ennek apropóján összeszedtük a kedvenc elmaradt gólörömöket. A lista természetesen bővíthető.

Batistuta a Fiorentina ellen

Kevés olyan focista van, aki két meghatározó olasz klubnak is az ikonjává vált. Batistuta az egyik ilyen. Firenzében legalább annyira szeretik, mint Rómában, és bár átigazolt Rómába, 2014-ben bekerült a Fiorentina Hall of Fame-be. Rómában pedig tagja volt annak a csapatnak, aki közel 20 év után, 2001-ben bajnoki címet szerzett az ASR-nek. Ehhez pedig minden pontra szükség volt, így nem is volt kérdés, hogy a Fiorentina ellen is 100 százalékot kellett nyújtani. És, ha ő 100 százalékot nyújt, akkor gólt is lő. Ahogy elmondta, nem tudott örülni a gólnak a Firenzében töltött sok-sok év után, de a csapatnak szüksége volt rá. Az ő gólöröme így elmaradt, bár erről a csapattársak nem annyira vettek tudomást.

Fernando Torres az Atletico Madrid ellen

Torres az Atletico ikonja volt. 11 éves korától kezdve ott nevelkedett, ott került be először felnőtt csapatba, és ott kezdte el ontani a gólokat is. Kár, hogy ez az Atletico Madrid kevésbé sikeres időszakában volt. Az első két nagycsapatos évét konkrétan a másodosztályban töltötte a csapattal, de utána sem jutottak 7. helynél előrébb. Bár így utólag tudjuk, hogy nem éppen jó ütemben, de teljesen érthető módon igazolt 2007-ben a Liverpoolba, majd onnan a Chelseabe. Az idő közben rendesen megerősödő Atletico Madriddal pedig 2014-ben össze is hozta a sors a kékeket, és Torres lőtt is egy gólt nevelőegyesülete ellen. És persze ahogy azt illik, feltette kezeit, mintegy bocsánatot kérve.

Jimmy Floyd Hasselbaink a Chelsea ellen

Hasselbaink a 2000-es évek elejének egyik legnagyobb Chelsea-kedvence volt. Két 20 gól fölötti szezonnal nyitott a kékeknél, és meghatározó játékos lett rögtön. Aztán az Abramovics időszakban fokozatosan került kicsit háttérbe, pedig még mindig lődözte a gólokat. 2004-ben végül ingyen igazolt el a Middlesborough-ba, ahonnan két szezon után került a Charltonba. A Charltonnál pedig elérte a „végzete”. Volt klubja, a Chelsea ellen talált be. Hiába telt el néhány év, ő nem felejtette, mit köszönhet a Chelseanek. Feltett kézzel, és lehajtott fejjel jelezte ezt.

Frank Lampard a Chelsea ellen

A modern focinak az egyik legutálatosabb része, hogy egyre kevésbé becsülik meg a hősöket. Iker Casillas, Raúl, Del Piero, Gerrard kaliberű egyéniségek kerülnek lapátra szó nélkül. Lampard is ezt az utat járta be, amikor 13 szezon után a Chelsea 2014-ben nem kötött vele szerződést. Különösen azért volt furcsa ez a döntés, mert azért a Manchester City-ben még vígan lejátszott egy szezont, és lőtt 6 gólt. Egyet természetesen pont a Chelsea ellen. Lehajtott fej, egy szem dörzsölés, séta tovább. Ahogy egy legendától várjuk.

Diego Milito a Genoa ellen

Diego Milito és a Genoa kapcsolata önmagában egy szappanopera. Milito még a másodosztályú Genoaba igazolt. Többek közt neki köszönhetően meg is nyerték a Serie B-t. A csapatot azonban visszasorolták egy csalás miatt, így a Serie A helyett a C1 következett, Milito pedig Zaragozaba igazolt. 2008-ban viszont visszatért az akkor már első osztályú Genoaba, és bár csak egy szezont töltött el itt ekkor, mégis nagyon erős volt a kötődés. Olyannyira, hogy hiába lőtt mesterhármast az Inter színeiben volt klubja ellen, minden gólnál visszafogott maradt.

Mario Götze a Dortmund ellen

Hogy a negyedik nagy liga se maradjon ki, Mario Götze-ről is muszáj megemlékezni. Götze már 9 évesen a Dortmundban focizott, itt lett felnőtt, és itt nyerte meg először a salátástálat. Az eligazolása éppen ezért nagyon fájt a Dortmundnak, különösen, hogy az ősi rivális Bayernhez ment. Emiatt a szokásosnál is nagyobb várakozás előzte meg a két csapat találkozóit. Götze ráadásul rögtön gólt is szerzett a Dortmund ellen, és bár a közönség meglehetősen ellenségesen fogadta, Mario feltett kézzel jelezte, hogy csak a munkáját végzi. Ráadásul azóta megint Dortmundban van.

Tim Howard a Bolton ellen

A végére mindig kell egy kakukktojás. Itt a motiváció nem a klubváltás volt. Tim Howard nem volt sosem Bolton játékos, de mégsem örült látványosan a Bolton ellen lőtt góljának. Ez inkább az együttérzés jele lehetett, hiszen egész pályás gólját jól benézte kapustársa, aki nem más volt, mint Bogdán Ádám. A hatalmas potyát talán nem akarta megfejelni még egy látványos örömtánccal. És hát eszébe juthatott, hogy ő maga is félig magyar…

Ha tetszett a cikk, kövess minket a Facebookon és hallgasd a podcastjeinket!

https://www.libri.hu/konyv/banai_adam.50-focisztori-30-asoknak.html

A bejegyzés trackback címe:

https://joestetretro.blog.hu/api/trackback/id/tr5414223355

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása