Miután Firmino szemét majdnem kinyomták, egészségi okokból szemüveget kellett vennie. Jürgen Klopp meg is jegyezte, hogy „Edgar Davids visszatért”. A fiatalabb generáció talán már nem is emlékszik Davids-ra, és a szemüveges időszakára, de mi régi rajongók sohasem felejtjük. Már csak azért sem, mert ezt a vagányságot is utánoztuk, mint oly sok minden mást. Most összeszedtük, miket is utánoztunk.

Ahogy a játékosok sportolókból egyre inkább bálványokká váltak, egyre több szem tapadt rájuk folyamatosan, és minden apró mozzanat külön jelentőséget kapott. Ezért van, hogy a gyerekek, amikor még semmi közük a focihoz, már akkor megkoreografálják a gólörömöt, könyökvédőt hordanak, stb.. Mi sem voltunk különbek gyerekkorunkban, és a ’90-es évek szinte összes focista szokását egyikünk-másikunk felvette.

Öltözködési csintalanságok

A fociban mindig voltak teljesen felesleges, szinte értelmetlen szabályok. Jelenleg talán az egyik legidegesítőbb az úgy nevezett „Law 12”, vagyis a túlzott gólörömöt szabályozó rendelet. A ’90-es években hasonlóan érthetetlen volt a mez betűrésének rendületlen ellenőrzése. Talán nem csak a mi fejünkben ragadt meg, hogy a pályáralépés már-már olyan volt, mint egy reptéri biztonsági ellenőrzés. Meztapogatás, egyik stoplis, másik stoplis, esetleg fülbevaló leragasztás vizsgálata (pl. Marek Penksa-nál állandóan), majd pályára lépés. Persze ezután 4 másodperccel a beálló játékos már tűrte is ki a mezt. Nicsenko például az emlékeimben mindig kitűrt mezzel jelenik meg. Ezt a csibészséget pedig sokkal könnyebb volt utánozni, mint NB1-es gólkirálynak lenni, úgyhogy csináltuk is rendületlenül. Ehhez hasonlóan az öltözködési szabályok megszegéseként, főként az olasz focisták szerették letolni félig-háromnegyedig a sportszárat. És mi is…

Felhajtott gallér

A fentiek persze eltörpülnek a ’90-es évek legmenőbb focis öltözködési szokása mellett, amit a történelem talán legmenőbb focistája terjesztett el. Nem másról van szó természetesen, mint Eric Cantonaról és a felhajtott gallérról. Őt nemcsak mi, és még pár száz – ezer gyerek utánozta, de jó pár focista is. Ne feledkezzünk meg például az egyik legjobb magyar védőről, Hrutka Jánosról, aki állandóan felhajtott gallérral futott ki a gyepre. Bár a mezekről fokozatosan eltűntek a gallérok, azért ha felveszem a ’98-as mexikói mezemet, még mindig felhajtom a gallért, és tisztelgek a színészként is legendás Eric előtt.

Napszemüveg

Menőségben csak egy hajszállal maradt el Cantonatól Edgar Davids, aki pedig szemüvegével teremtett divatot. Pedig mi sem állt távolabb tőle, mint a divatteremtés. Becenevén pitbull a szemüveget glaukóma (zöld hályog) miatt volt kénytelen hordani. Persze egy magunk fajta tizenegynéhány éves gyereket ez kevésbé érdekelt, és a piacról beszereztük a hasonló szemüvegeket. Ezek persze semmi ellen nem védtek, de legalább borzasztó zavaró volt bennük játszani. Az érzés miatt megérte.

Rágózás

Kihagyhatatlan, örök klasszikus szokás minden sportban: a rágózás. Valószínűleg senki sem tudja honnan indult. Nekünk elsőként focisták közül Ciro Ferrara jut eszünkbe, de nem feledkezhetünk meg a kosaras Michael Jordanről sem. Az ikonikus rágózó pillanataikon biztosan nagyon sokat nyert az iparág, és biztosan sok halálközeli élményt okozott a fiatal sportolóknak, akik őket utánozva félrenyeltek. A menőségért meg kell szenvedni.

Orrtapasz

Végül pedig ne feledkezzünk meg az orrtapaszról. Szerintem pontosan senki sem tudja, hogy mire is volt jó. Valaki azt fejtegette egyszer, hogy mechanikusan is tágítja az orrlyukakat, így több levegő jut be, illetve valamilyen hatóanyag is van benne, ami tovább segíti a légzést. Hogy ebből mi igaz, sosem derül ki. Mi, amikor utánoztuk, egyszerű ragtapaszt használtunk. Hatása nem volt, de egy percig Joao Pinto lehetett az ember. Aztán pedig csukafejes helyett egyszerűen esett egy nagyot (Joao Pinto hibátlan csukafejese pedig alulm, vagy itt).

Ti miket csináltatok?

Kövessetek minket a Facebookon, és hallgassátok a podcastjeinket ezen a csatornán!