Mert régen minden jobb volt...

Jó estét - retro foci blog

Jó estét - retro foci blog

Legendás meccsekkel a szellemi frissesség megőrzéséért

10 meccs, amik Cavinton nélkül is a fejünkben maradnak örökre

2018. július 17. - JoEstetRetro

A Világbajnokság végeztével, és az európai bajnokságok, kupák kezdete előtt (ok, ez utóbbiak esetében csak a komolyabb szakasz nem kezdődött még el) néhány hétig megint a nosztalgia kerülhet a középpontba. Ez azért is fontos, mert brit tudósok kimutatták, hogy a legendás focimeccsek segítenek a demencia elleni küzdelemben (az index itt írt róla). Ez persze minket, a Jó estét retro stábját egyáltalán nem lepett meg. Munkánk egészségmegörző szerepének tudományos alátámasztása viszont újabb motivációként szolgált. A következőkben összeszedtük azt a 10 meccset, ami minket a demencia elleni küzdelemben fog szolgálni (remélhetőleg csak néhány évtized múlva indul a küzdelem).

A lista összeállításánál egyetlen szabály volt: egy csapat csak egyszer szerepelhet. El akartuk kerülni azt, hogy esetleg csak Juventus meccsek legyenek a listán, vagy magyar válogatott (jó, magyar válogatottól az elmúlt 20 évből talán nem is tudnánk 10 emlékezetes meccset, de aki tud, írja meg).

  1. Grasshoppers – Ferencváros 0-3

A hazai klubfutballnak az elmúlt két évtizedben sok nagy sikere nem volt. Elfogulatlanság nélkül lehet állítani, hogy a Fradi BL-menetelése volt ezek közül a legjelentősebb. Bár a Debrecen is volt a BL csoportkörében egyszer, de 1) az már a 32-es főtábla idején volt 2) 6 vereséggel esett ki. A Fradi meccsei közül pedig egyértelműen a nyitó meccs emelkedett ki. Ki ne emlékezne Knézy Jenő legendás mondataira, hogy „Lisztes lődd már be”, vagy hogy „Vincze Ottó jön. Lerántják. Nem lehet lerántani.” A Grasshoppers-Fradi a mostani retro generáció legikonikusabb magyar klubmeccse, amit Gren kiállítása, vagy a későbbi három nagy vereség sem homályosít el. Szomorú napokon egy hosszabb összefoglalót mindig örömmel nézünk meg (többek közt erről a meccsről is beszélgettünk Vincze Ottóval a podcastünk egyik részében, itt).

  1. Liverpool – Alaves 5-4

A Gérard Houllier-féle Liverpool az ezredforduló egyik legszimpatikusabb csapata volt. Ezt még talán a legvérmesebb MU szurkolók is elismernék. Gerrard, Owen, Fowler, McAllister, Babbel és a sort még lehetne folytatni fantasztikus csapatot alkottak. A 2001-es évben 5 kupát is bezsebeltek (League Cup, FA Cup, UEFA kupa, Európai Szuperkupa és a Community Shields), igaz, a két legfontosabb, vagyis a BL-trófea, illetve az angol bajnoki cím nem volt köztük). Az 5 kupadöntő közül talán a legemlékezetesebb az Alaves elleni UEFA-kupa döntő volt, ahol az Alaves ugyan kétszer felállt a padlóról, de végül két piros lap után egy szerencsétlen öngóllal (ami aranygól is volt) kikaptak a hosszabbításban. A legendás liverpooli arcok mellett az Alavesben feltűnt Jordi Cruyff, aki pechére mindenidők egyik legjobb holland játékosának fiaként látta meg a napvilágot, így nem tudott egy egyszerű, közepes focistaként eltűnni. De hát ilyen a focista fiúk sorsa, ahogy azt korábbi posztunkban (itt) is átbeszéltük. Mindenesetre Robbie Fowler gólja örökre beégett a fejünkbe, és reméljük, nem jutunk oda, hogy kiessen belőle.

  1. Chelsea – Barcelona 3-1

Zola szabadrúgása, vagy – a most már világbajnok szövetségi kapitány – Deschamps előre ívélese Flo gólja előtt mind-mind olyan jelenetek, amik kitörölhetetlenek egy retro foci rajongó életéből. Az ezredfordulós Chelsea legalább akkora kedvence volt sokaknak, mint az akkori Liverpool. Még az Abramovics éra előtt, kevesebb pénzzel, de hatalmas klasszisokkal építették fel az akkori csapatot. A Barca elleni meccsen pedig már a félidőben 3-0-ra mentek. Figo a második félidőben szépített, ami azért sejtette, hogy a visszavágó kemény lesz. Így is lett. Figo gólja az első meccsen végül hosszabbítást ért a másodikon, és a Barca jutott tovább.

  1. Manchester United – Bayern München 2-1

Kinek ne jutna eszébe időnként Sami Kuffour sírása. Vagy a babaarcú Solksjaer gólja a 93. percben. A kevésbé babaarcú Jancker kapufás ollózása, amit még egy lehetetlen mozdulattal vissza akart tenni, sikertelenül. Esetleg Mehmet Scholl kapufára érkező emelése. Persze, nem véletlen, hogy a manchesteri fordítás a legfőbb emlék a meccsről, de közben hatalmas jelenetek tömege volt a meccsen. Most már orvosi javaslatra is érdemes sokszor visszanézni.

  1. Juventus – Real Madrid 3-1

Ez a párosítás annyi klasszikus meccset hozott az elmúlt 20 évben, hogy egymaga megérne egy top 10-et. Legutóbb tavasszal jött össze, de feledhetetlen Del Piero állótapsos duplája is a Bernabeuban. A 2003-as párharc második meccse nemcsak a döntőbe jutást döntötte el, de meggyőződésünk, hogy magát a döntőt is. Nedved kisárgázta magát a döntőről egy teljesen felesleges szabálytalansággal, a döntőt pedig 11-esekkel behúzta a Milan. Ezen az elődöntőn viszont minden megvolt, rengeteg helyzet, sok gól, kivédett 11-es. Tényleg minden. És ahogy Del Piero megtáncoltatta Hierrot és Salgadot, hogy utána a rövidbe rúgja Casillas mellett az tényleg örökké felejthetetlen lesz.

  1. Jugoszlávia – Szlovénia 3-3

Sokszor előfordul, hogy egy játékos távozása jót tesz egy csapatnak, vagyis „kimegy a fék” a csapatból. Az már ritkább, hogy ez egy kiállítás után történik. Az meg még ritkább, hogy egy csapatnál a jó öreg Sinisa Mihajlovic jelenti a féket. A 2000-es EB-n sok fantasztikus dolog mellett ez is megtörtént. A szlovének már 3-0-ra vezettek nagyrészt Zahovicnak köszönhetően (akit így hirtelen belegondolva akár a lufi csapatunkba is betehettünk volna), majd kiállították Mihajlovic-ot. Itt valószínűleg mindenki elkönyvelte a szlovén győzelmet. Kivéve a jugók. A csereként beállt Milosevic (természetesen Savo) duplájával, és Drulovic góljával 6 perc alatt egyenlítettek. A szlovénoknak meg nagyon hiányzott a végén ez az elhullajtott két pont, mert így csoport utolsóként ki is estek.

  1. Olaszország – Németország 2-0

Most már szinte rendszeressé válik a VB-ken, hogy a fontos meccseken jön a semmiből egy védő, és döntő gól (vagy gólokat) szerez. ’98-ban Thuram vágott kettőt a horvátoknak. Most meg Umtiti, Varane és Pavard is lőtt gólt az egyenes kieséses szakaszban. 2006-ban az ügyeletes védő Fabio Grosso volt. A németek elleni elődöntőn a rendes játékidőben nem esett gól, sőt még a hosszabbítás első félidejében sem. A 117. percben viszont jött Grosso, és megszerezte az olaszoknak a vezetést, amit Del Piero biztosított be 4 perccel később. Aztán jött a döntő, Zidane fejese, és az olasz VB cím. Felejthetetlen.

  1. Ausztria - Magyarország 0 - 2

A magyar fociban általában nem áll fenn az a probléma, mint a horvátoknál, hogy a válogatott teljesítménye lényegesen felülmúlja a klubokét. Nálunk kiegyensúlyozottan rossz mindkettő. Ezért is különösen nagy élmény volt 2016, és az EB részvétel. Az az érzés kerülgetett, mint Al Bundyt, amikor egy rendes étteremben vacsorázik: „vajon nekem miért nem jár mindig ez”. Viszont, ha már nem vagyunk ott minden labdarúgó világeseményen, legalább ezen az egy alkalmon tényleg odatették magukat a srácok. Mindhárom csoportmeccs fantasztikus volt. Az osztrákok elleni győzelmet tényleg alig lehetett elhinni. Ahogy Szalai bepöckölte, tuszkolta….

  1. Anglia – Portugália 2-3

A portugálok nagy generációja ugyan soha nem nyert semmit, de olyan meccseket hozott össze, mint a 2000-es EB-n az Anglia elleni feltámadás. Pedig két fantasztikus Beckham labda után egy-egy Scholes és McManaman góllal már 2-0-ra mentek az angolok a 18. percben. A portugálok viszont még az első félidőben egyenlítettek. Először Figo egy emlékezetes megpattanó bombával szépített, majd jött Joao Pinto, aki a csukafejesek legnagyobbikával 2-2-re alakította az állást. Joao Pinto, akinél többet senki nem tett az orrtapasz iparágért, és aki a mostani VB-n már a portugál szövetség igazgatójaként jelent meg (erről itt írtunk). Aztán az 59. percben jött Nuno Gomes, és megnyerte a meccset a portugáloknak, akik ezután egészen az elődöntőig mentek, ahol Abel Xavier emlékezetes kezezése után megítélt büntetővel estek ki. Az angoloknak szomorúbb sors jutott, hiszen a románok után csoport harmadikok lettek csak.

  1. Franciaország – Brazília 3-0

A VB-k története, és Zidane fejesei összefonódtak. 1998 után a 2006-os VB-n is minden ezen múlt. Mi emlékezzünk a szépre (különösen, mivel az olaszok már szerepeltek). Valószínűleg sohasem fog kiderülni, hogy Ronaldoval mi volt, tényleg kapott-e epilepsziás rohamot. Tény, hogy az egész brazil csapat messze a várttól elmaradt, a franciák pedig lemosták őket. Minden idők legjobb VB-jének a döntője is emlékezetes lett így (ebben a podcastünkben részletes beszéltünk róla).

 

Ti melyik meccseket akarjátok elraktározni öregkorotokra?

Kövessetek minket a Facebookon, és hallgassátok a podcastjeinket ezen a csatornán!

https://www.libri.hu/konyv/banai_adam.50-focisztori-30-asoknak.html

A bejegyzés trackback címe:

https://joestetretro.blog.hu/api/trackback/id/tr7014119505

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

bbalintus 2018.07.18. 13:47:13

És Koplárovics gólja a Manchester United ellen??? :)

Kelly és a szexi dög 2018.07.18. 15:18:03

@bbalintus: Egy 1500 lelkes osztrák faluban él családjával, betanított gyári munkásként dolgozik egy repülőgép-alkatrészeket gyártó cégnél a Zalaegerszeg korábbi játékosa, aki 2002-ben belőtte a legendás gólt a Manchester Unitednek.

ételizésítő 2018.07.18. 15:52:10

@Kelly és a szexi dög:
De azt amíg él, nem vehetik el tőle, hogy győztes gólt rúgott a beállása után pár perccel a Manchester Unitednek.
Akkor sem, ha vécépucolóként vagy hajléktalanként végzi.

Egyébként Gedó György ökölvívó olimpiai bajnoknak is volt olyan időszaka, amikor az utcán kéregetett. Én is adtam neki többször.
(Ma már nem kell, mert az olimpiai bajnokok életjáradékot kapnak.)
süti beállítások módosítása