A szurkolók azon rétege, aki a meccsek és a színházi előadások között különbséget tesz tudja, hogy egy mérkőzésen kifejezetten jó valami apró genyóság. Egy-egy bírói hiba, egy alattomos szabálytalanság, egy beintés a szurkolók felé mind-mind olyan apró disznóság, ami valójában jó a meccs hangulatának. A foci a túláradó érzelmekről szól, a legjobb pedig, ha mindkét végletet átéljük a 90 perc alatt. Kell egy kis felháborodás, akkor még nagyobb lehet az öröm. Összeállítottuk azt a csapatot, aki mindig segítségünkre volt, ha egy kis (vagy nagy) genyóság kellett feldobni a meccset. Bár a leggenyóbb csapat megnevezés negatívan hangozhat, de a szemünkben az ilyen karakterek is nélkülözhetetlenek a jó meccshez.
Minden ilyen összeállítás szükségképpen szubjektív. Most különösebb szabályt sem alkalmaztunk. Minden posztra beírtuk az elsőt, aki eszünkbe jutott. Egyet akartunk elkerülni, hogy be kelljen tenni a legkézenfekvőbbet, Vinnie Jones-t. Nehezítésként még az volt megkötés, hogy nem válogathattunk a BLASZ vagy a megyei bajnokságok csapataiból.
A téma ötletet egyébként egy olvasónktól kaptuk, amit ezúton is köszönünk. Amikor elkezdtük összerakni a fejünkben a csapatot rájöttünk, hogy vagy öt ilyet simán össze lehetne rakni. Kommentben várjuk a ti összeállításaitokat.
Jens Lehmann
Kapus posztra választani a legnehezebb. Talán azért, mert ott egy picit többet elnéz az ember. Az első durvaság, ami beugrik kapus részről az Rüstü kungfu rúgása a kezdőkörben az angolok ellen. Ha egész karriert nézünk, talán Lehmann listája még hosszabb. Kezdve onnan, hogy egy időben ő volt a legtöbb pirosat begyűjtő kapus a Bundesligában odáig, hogy még a Dortmund színeiben 4 meccses eltiltást kapott Coulibaly lerúgásáért. A történetek sorát lehetne folytatni: egyszer például lecserélték, mert kapott három gólt, erre fogta magát, lezuhanyzott, és hazament villamossal. És hát nem épp egy szándékos durvaságért, de őt állították ki a Barca elleni BL-döntőn is. Ennek súlyát érezve viszont inkább az emberi oldala jött ki. Az „őrült Jens” becenév azért így sem lehet véletlen.
Kevin Muscat
Az angol labdarúgásban mindig volt kereslet a kicsit keményebb figurákra. Ezen a listán is felülreprezentált lesz a Premier League. Nem is nagyon lehetne ez másként, hiszen időnként még importáltak is egy-két keménylegényt. Az eredetileg ausztrál Kevin Muscat már néhány évet lehúzott Ausztráliában, amikor a Crystal Palace leigazolta, szóval tudták mit vesznek. A Palace-szal az első szezonjában feljutott a Premier League-be, így a legfelsőbb szinten is kipróbálhatta magát. Igaz, ez az első szezon nemcsak arról volt híres, hogy feljutottak, hanem hogy sikerült egy tömegbalhét elindítania a Norwich elleni meccs alkalmával. Klasszikus nehézfiúként nem maradhatott ki neki a Millwall sem az életéből. Egész pontosan az a Millwall, ami FA-kupa döntőbe jutott. És persze ez a Millwall játszott Budapesten is a Fradi ellen, Muscattal a soraiban. Csapatunkban többek közt azért is helye van, mert nevezték „senkinek”, illetve a "foci leggyűlöltebb figurájának" is.
Marco Materazzi
Milyen furcsa az élet. Marco Materazzi karrierjének talán leghíresebb mozzanatánál – amikor Zidane lefejelte őt – ő volt a szenvedő fél. Pedig ez nem volt gyakori. Pályája alatt kapott több mint 60 sárgát, és közel 30 pirosat. Ettől függetlenül az egyik legjobb védő volt a 2000-es években, pedig elég lassan indult be a pályája. 28 éves koráig klubról klubra vándorolt, és nem éppen a legmagasabban jegyzettek között. 2001-től viszont 10 éven át szolgálta az Intert, és megnyert vele mindent (nyilván azzal a kitétellel, hogy a Serie A címeket leginkább az olasz szövetség ajándékaként lehet értelmezni). 2006-ban pedig ugye azon a bizonyos vb-döntőn a mindent eldöntő fejes kulcsszereplője volt. Az biztos, hogy vele nem voltak unalmasak az Inter meccsek.
Sergio Ramos
Ramos legjellemzőbb mozdulatával nyitunk. Értetlen nézés a sporira. Nagy dilemma volt, hogy Pepe vagy Sergio Ramos kerüljön be a csapatba. A BL-döntő máig tartó hatása azonban Ramos oldalára billentette a mérleget. Vitathatlanul az egyik legjobb védő az elmúlt néhány évtizedben. Eredményességben még Materazzit is simán lekörözi, bár nyilván ehhez a Real és a spanyol aranygeneráció is kellett. Viszont durvaságban is minimum eléri olasz barátunk szintjét. A spanyol bajnokság és a BL történetében is ő kapta a legtöbb lapot. Közel kétszáz sárga és majd 20 piros van a neve mellett. És akkor ebben nincsenek benne az olyan apróságok, hogy a 2018-as BL-döntőben azért két sárgát simán kaphatott volna. Zárásként egy érzelmes videó róla:
Roy Keane
Cantona után Keane vette át a csapatkapitányi karszalagot a Unitedben. Ez a pozíció pedig kötelez. Egyrészt teljesítményben. Mindent megnyert a ManU-val, és ebben kulcsszerepe volt. Tényleg vezére volt a csapatnak, és a közösségnek. Másrészt egy kis keménykedésért ő sem ment a szomszédba. Sőt, azért időnként azért bőven túlment a határon. Természetesen a legemlékezetesebb a Haland eset, ahol egy korábbi sérelmet valami elképesztő durvasággal torolt meg. Haland pályája ezzel a mozdulattal véget is ért. Keane az üggyel kapcsolatban pedig nyilvánvalóvá tette, hogy szándékos volt, és nem bánta meg.
Joey Barton
Joey Barton talán a legkézenfekvőbb választás egy ilyen csapatba. Már csak azért is, mert néhány fentemlített kollégával szemben ő tényleg csak balhékkal került a hírekbe. Kapott börtönbüntetést civilként is, de csapattárssal való összetűzés miatt is. Rengeteg szabálytalanság és lap övezte pályáját, de a sikerek elkerülték, pedig elég sok meccset lenyomott az angol top ligában. Ellentmondásos pályáját valószínűleg a családi körülmények sem segítették. Testvére életfogytiglani börtönt kapott még 2005-ben. A balhéi mellett kevesebb szó esik arról, hogy erősen támogat egy függőségekkel küzdő embereket segítő szervezetet. Idén januárban pedig (kb. velünk egy időben) elindította podcastjét. Itt éritek el: https://podtail.com/podcast/the-edge-with-joey-barton/
Aldo Duscher
Kevés ember van a foci történetében, akit annyira tisztelünk, mint David Beckhamet. Ebből az elfogultságból is adódhat, hogy Aldo Duscher is helyet kapott a genyó csapatban. Duscher pályája döntő részét a Deporban töltötte, de nem a bajnok Súper Dépor időszakban, hanem egy évvel lekésve arról. Éppen egyébként Mauro Silva pótlására hozták, ami nem igazán sikerült. Kétségtelen, hogy nem volt rossz játékos, de mégsem például a spanyol kupa győzelemről maradt emlékezetes, hanem hogy lerúgta Beckhamet, akinek eltört a lába, és emiatt majdnem lemaradt a VB-ről.
Dennis Wise
Dennis Wise tagja volt a ’90-es évek Chelsea-jének, és így minden idők egyik legszimpatikusabb csapatának. Sőt, csapatkapitány volt ebben a Chelsea-ben, és nyert KEK-et, FA-kupát, angol és európai szuperkupát. Közben persze voltak kevésbé szimpatikus ügyei is. Egy taxissal való affér miatt például majdnem börtönbe kellett mennie. A Chelsea után a Leicesterbe került, ahol meg azért küldték haza, mert eltörte egy csapattárs orrát és állkapcsát. A legjobb családokban is előfordul. Pályája megkoronázása hol máshol lehetett volna, mint a Millwallban. Igen, ő is abban a Millwallban volt, amelyik játszott a Fradi ellen. Ráadásul játékosedzőként szerepelt, így például ő ragaszkodott Muscathoz is.
Gennaro Gattuso
Kétségtelen, hogy Gattuso is egy igazi olasz legenda. Benne volt a 2006-os világbajnok csapatban, és a Milannal is mindent bezsebelt. A középpálya motorja volt minden csapatában. Igazi, agresszív pitbull, aki nem hagyta élni az ellenfelet, írjuk ezt a legnemesebb értelemben. Csak néha egy kicsit nála is leereszkedett a köd. Egyszer pofán csapta Ibrat még annak ajaxos idejében, de Poulsennel is voltak problémái még egy Schalke elleni meccsen. Edzősége nem telik lényegesen máshogy. Idén tavasszal a Tottenham kispaddal zördült össze. De mi így szeretjük.
Zlatan Ibrahimovic
Az eddig felsoroltak is ellentmondásos játékosok, de ebben talán mindenkin túltesz Ibra. Egyrészt egy zseni, amiért nem lehet őt igazán utálni. Másrészt viszont van egy olyan stílusa, ami miatt nehéz nem utálni. Önmagában komoly teljesítmény, hogy mindhárom nagy olasz csapatban megfordult. Ennyit a klubhűségről. Gyakorlatilag nem volt olyan csapata, ahol ne fenyített volna be egy-két csapattársat. Többet verekedett edzéseken, mint egy átlag boxoló. Nem véletlen, tiszteletbeli feketeöves taekwondoban. Eközben viszont klubszinten a BL-en kívül mindent megnyert. Támogatja az ENSZ élelmezési programjait, és legutóbb a barlangból kiszabadult thaiföldi gyerekeket lepte meg egy tv-show-ban.
Torghelle Sándor
Zárásként ki más lehetne a csapatban, mint a magyar Ibrahimovic, Torghelle Sanyi. A levegő ura a többiektől eltérően nem nyert sok mindent. Azt gondolná az ember, hogy ilyen múlttal számtalan bajnoki cím kötődik a nevéhez, de nem. A válogatottban viszont 42 meccsen lőtt 11 gólt, ebből kettőt a németek elleni legendás győzelem alkalmával. Egy barátságos meccsen. Az utóbbi 30 év legkomolyabb válogatott sikerében, az EB részvételben már nem volt szerepe. Ettől függetlenül ő is egy igazi harcos, aki időnként egy kicsit túlment a határon. Ma már nem rúgja fel az embereket a holdra, de 15 éve még simán megtette. Kedvenc, „spori, labda volt” jelenetünk alul. A jelenet legjobb része, hogy ezért sárgát kap.
Kövessetek minket a Facebookon, és hallgassátok a podcastjeinket ezen a csatornán!
Karácsonyra pedig egy könyvvel készülünk nektek: 50 focisztori 30-asoknak. Hamarosan a könyvesboltokban lesz!