Azt hiszem, nincs olyan focirajongó, aki ne játszott volna el azzal a gondolattal, hogy mi lett volna, ha labdarúgó lesz. Ez általában többségünknél egy-egy nüanszon múlt. Például általános eset, hogy szülői intelemre más szakmába vágja az ember a fejét, mert ugye az a biztos. A történelem azonban azt bizonyítja, hogy egyeseknek ebből is volt kiút, és a „más szakmából” vissza tudott térni oda, ahova az Isten valójában teremtette az embert. A focipályára.

Összeállítottunk egy csapatot olyan kedvencekből, akiknek komoly/érdekes civil foglalkozásuk is volt a foci előtt (néhány kihagyhatatlan klasszikus miatt esetenként a foci karrier közben, vagy után).

Peter Schmeichel

Ki más lehetne a kapuban, mint a dán óriás. Nemcsak azért, mert a generáció focijának egyik meghatározó alakja volt, hanem mert többek közt takarítóként is dolgozott. Legalábbis az anekdota úgy tartja, hogy egy évig volt egy idős úr takarítója még a foci karrier előtt. Azóta valószínűleg már neki van takarítója. Lehet, hogy egy új Schmeichel? Ti melyik focistát választanátok, hogy kitakarítson nálatok?

Mracskó Mihály

Eredetileg hentes a végzettsége, és a foci után vissza is tért ehhez a szakmához. Lám, bejött a szülői intelem, kell a szakma. A magyar foci ilyen szempontból azért eltér a külfölditől. Gyanítom a következő idézet a csapatunk külföldi tagjaitól nem hangozna el, amikor a civil munkáról kérdezik: „Csinálom, mert ehhez értek, és az átlagembernél jobban keresek vele.” Ráadásul azon kevesek közé tartozik, aki felismerte, és elfogadta, hogy neki nem való az edzősködés. Minden olvasót bíztatunk ezért, hogy látogasson le Békéscsabára húst venni. Addig meg nosztalgiázzunk.

Stuart Pearce

Tudjuk, hogy időnként redundáns a blog, és egy-egy játékos többször is megjelenik. Ez egyszerűen azért van, mert vannak arcok, akit mindenkinek örökre meg kell jegyezni. Ilyen Pearce is, aki többek közt a legmenőbb becenévvel (Psycho) is beírta magát a fodball-krónikába. Kevésbé ismert, hogy 21 éves koráig a félamatőr Wealdstone csapatában játszott, és közben villanyszerelőként dolgozott (becenevével együtt kicsit olyan Vissza a jövőbe feeling). Aztán a semmiből leigazolta az elsőosztályú Coventry 30 000 fontért (ez kb. 90 000 lenne ma). És itt most megemlékeznék egy pillanatra a mostani 100 milliós átigazolási összegekről. Ez a különbség akkor is durva, ha figyelembe vesszük, hogy Pearce akkor még félamatőr klubból jött. Mindenesetre ezzel az igazolással jött egy közel húszéves elsőosztályú pályafutás, amely során biztosan nem kellett villanyt szerelni. Szerintem azóta sem. (Ez a videó is volt már, de ezredszer is meg kell nézni)

Moreno Torricelli

Az egész bejegyzés valójában azért készült, mert az egész kis csapatunk Torricelli rajongó. Róla akartunk igazán megemlékezni. Igazi hollywoodi álomsztori az övé. Asztalosként dolgozott, és közben az U.S. Caratese-ben focizott. Ha valakinek nem ugrik be a klub név, akkor annyit kell tudni, hogy a U.S. Folgore Caratese A.S.D. elődje volt, és már akkor is az amatőr csapatok közt versenyzett a Lega Nazionale Dilettanti égisze alatt szervezett tornákon. Ez a klub játszott edzőmeccset a Juventus ellen, ahol Trapattoninak annyira megtetszett a játéka, hogy leigazolták. Ezután következet 6 év Juve, 4 év Fiorentina és egy kis Espanyol, Arezzo. A Juveval úgy nyert meg mindent, hogy abszolút alapember volt a védelemben.

Vinnie Jones

Vinnie Jones szintén egy olyan figura, aki kb. minden összeállításba belefér. Feltűnő volt a pályán, utána komoly karriert csinált színészként, és hát neki is volt a nehezebb időkben civil melója. Mielőtt komolyabb csapatba került (konkrétan a Wimbledonba) építkezéseken dolgozott. Talán meglepő, de nem mérnökként, hanem fizikai munkásként. Ami még inkább különlegessé teszi, hogy ebben az időben a Wealdstone focistája volt. Sajnos pont elkerülték egymást Pearce-el. A két figurát ismerve vagy legjobb barátok lettek volna, vagy valami Bowyer – Dyer csetepatét nyomtak volna.

Dvéri Zsolt

Kicsit kakukktojás, hiszen alapvetően már focistaként kezdett állattartással foglalkozni, de kihagyhatatlan Dvéri Zsolt. Egyrészt, mert azért már gyerekként, a szülei miatt is foglalkozott ezzel. Másrészt, mert különlegesen menő, hogy fogathajtó lett. Harmadrészt, mert szerintünk egy totál vállalható pályát mutatott fel, és magyar szinten biztos, hogy kiemelkedően képzett, jó játékos volt. Negyedrészt, ő is része annak a szomorú tendenciának, hogy elképesztő gagyi becenevet kapott: Drazsé.

Csiszár Ákos

Csiszár Ákos is véleményesen került be, hiszen pályája után lett csak politikus, és jelenleg is helyi önkormányzati képviselő Sopronban. Két fő okból azonban mégis be akartuk rakni. Egyrészt, mert csapatunk egy része egy rövid ideig benne látta a magyar foci felemelkedését. A Fradival nagyon jó szezont futott, és bajnok is lett, de aztán nem tartottak rá igényt. Érthetetlen. Másrészt, mert ő is azok közé tartozik, akik nagyon hamar abbahagyták. Csak itthon rendszerint nem a „disco-lifestyle” késztette a játékosokat korai búcsúra, hanem a közeg. Csiszár pl. Pintérrel nem jött ki Sopronban, és inkább feladta. Kár érte.

Socrates

Socrates a ’90-es években már éppen nem játszott, de öccse, Rai (aki a PSG-vel nyert KEK-et és benne volt a ’94-es világbajnok csapatban) miatt egyfajta jogfolytonossággal mégis betettük a csapatba. Ennek fő oka, hogy talán a legkomolyabb focin kívüli pályája neki volt. Orvosit végzett, és a foci után praktizált is. Emellett nagyon komoly politikai tevékenységet is folytatott. Azon túl, hogy rendszeresen írt gazdasági, politikai témákban, nyilvánosan kiállt Brazília demokratizálása mellett. Sajnos emellett ő is a rendes értelmiségi útra lépett, és masszívan ivott meg dohányzott.

Graeme Le Saux

Le Saux is viszonylag későn, 21 évesen lett profi focista a Chelsea-nél. Addig pedig egyetemistaként élte életét. Környezettudományt tanult a Kingston Egyetemen. Neki volt ereje kockáztatni, és otthagyni az egyetemet a fociért. Ez kifizetődött. Nyert KEK-et és PL-t is. Az értelmiségi lét viszont megmaradt, amiért a focis közegben azért gúnyolták eleget. A foci után viszont pont emiatt többek közt az ABN AMRO Egyesült Királyságbeli privátbanki ágánál is dolgozott (a képen éppen nem olvasgat).

Dado Prso

Prso tipikusan az a játékos, akibe a generációnk egy kicsivel többet gondol bele, mint ami volt. Viszonylag rövid ideig volt csak meghatározó játékos topligás csapatban, és ezek ráadásul a francia meg a skót bajnokságban voltak. A 2004-es EB-n viszont annyira beégett mindenkinek, hogy hajlamosak vagyunk sztárként gondolni rá. A franciák elleni gól szerintem a korosztályunk minden tagjának megvan. Persze figyelembe véve, hogy 21 évesen még autószerelőként dolgozott, azért így is elég nagyot ment.

Jamie Vardy

Egy olyan érthetetlen bajnoki címnél, mint a Leicester 2016-os győzelme egyértelmű, hogy egy olyan vezér kellett, akinek hasonlóan értelmezhetetlen a karrierje. 25 éves koráig a következő klubokban tolta: Stocksbridge Park Steels, FC Halifax Town, Fleetwood Town. Aztán jött a Leicester, és a komoly világ, ami egy olyan bajnoki címben csúcsosodott ki, amihez 24 góllal járult hozzá. Az amatőr világban viszont ő is dolgozott, mint egy átlagember. Gyári munkásként. Akkoriban legalább nem kellett azon dühöngenie, hogy ellopják a pénzét, amiből Lambot akart venni.

Edző: Jose Mourinho

Ki más is lehetne egy ilyen csapat edzője, mint a leghíresebb tesitanár, Prukner László Jose Mourinho. Köztudott, hogy Joset édesanyja üzleti suliba adta (ugye, a biztos megélhetés…), amit ő első nap ott is hagyott, hogy sporttudományokat hallgasson. Később pedig tornatanárként kezdett dolgozni. Nem tudom, a tornatanár lét mennyiben más Portugáliában, de elég kemény elképzelnem az enyémet mondjuk Phil Jacksonként a Chicago Bulls padján. Mindenesetre nagyon komoly elszántsággal feljebb és feljebb küzdötte magát. Az eredményei pedig vitathatatlanok. Pl. ő a legfiatalabb, aki két klubbal is BL-t nyert. A portugál Prukner ezeket az eredményeket viszont nem tudta magyar példaképéhez hasonló szerénységgel kezelni, így jócskán vannak utálói is. De hát ilyen az élet, ha valaki Special One.

Ha tetszett a poszt, olvass még 50 focisztorit! Az 50 focisztori 30-asoknak c. könyvünkből 1 hónap elfogyott 1100 példány, de már kapható a második, javított kiadás: itt te is meg tudod venni!