A labdarúgásban vannak méltatlanul elfeledett klasszisok, akiket legalább nekünk, sportszerető rajongóknak érdemes néha felidézni. Sokunknak erről rögtön Igli Tare jut eszébe (podcastünkben részletesen beszéltünk hőstetteiről). A fiatalabbaknak most az ugorhat be a névről, hogy egy albán úr egészen a most is 4. helyen vitézkedő Lazio sportigazgatói posztjáig vitte (legújabb podcastünkben a Lazio – Roma derbyről beszéltünk), és még alvás közben is képes Ciro Immobile szintű klasszisokat beépíteni a csapatba.
Igli Tarenek emellett egy fantasztikus labdarúgó pályafutása is volt, amit hajlamosak vagyunk elfelejteni. Személy szerint azt gondolom, hogy nem szabad egy értékelésben pusztán a meccsek/gólok számára hagyatkozni. A labdarúgás nemcsak a gólokról szól, különösen nem, ha valaki csatárként játszik, mint a mi Iglink. Ettől függetlenül gyorsan pillantsunk a számokra kezdésként. 372 meccsen 74 gól. Ez már önmagában sokat mond a zsenialitásról. És akkor még hozzá sem tettem, hogy ennek harmadát a Bundesliga 2-es Fortuna Düsseldorfban rúgta. Persze lehet hasonlítgatni, hogy CR 288 klubmeccsen 307 gólt szerzett, de mint mondtam, pusztán a számokra hagyatkozni csacskaság.
Élvonalbeli karrierjét micsoda sikerek övezték. Ott volt a Kaiserslauternben, amikor az utolsó utáni percekben ejtették ki a Tottenhamet. És nemcsak ott volt, de mindkét gólnál az elsők között érkezett meg az ünneplők közé.
A Kaisers-ből nem véletlen került a 2000-es évek elején a Brescia-ba. Sokan talán legyintenének a Brescia nevét hallva, de ez óriási tudatlanságból fakadhat. A Brescia ugyanis nem véletlen volt olasz bajnok (igaz, utoljára ’75-ben és csak az utánpótlás szintjén), illetve nem véletlen jutott Intertoto kupa döntőjébe éppen 2001-ben (többek közt a Tatabányán keresztül). Hősünket jól jellemzi, hogy míg a Tatabánya ellen nem kellett bevetni, azért a döntőben a PSG elleni második meccsen már nem merte megtenni Carlo Mazzone, hogy kihagyja a kezdőből. A Brescia éppen Tare időszakában érte el története egyik legjobb helyezését a Serie A-ban. A 9. hely egyértelmű Tare érdeme volt, bár sokan Roberto Baggio-t is fontosnak tartották a maga 12 góljával. De aki látta a Milan elleni győzelmet, nem kételkedik Tare szerepében. Ezt pedig még sikerült felülmúlnia a Juventus elleni 2-0-ás győzelemnél, ahol gólt is szerzett – nem mintha ez lényeges lenne egy csatár életében.
Carlo Mazzone nem is dönthetett másként, 2005-ben magával vitte Bolognaba, ahonnan két év múlva került életének meghatározó klubjába, a Lazioba, ahol immár sportvezetőként jeleskedik. És a történet folytatódik...
